A Csepel Örökség Díj átadása alkalmából  (2012.10.23.) iskolánk volt tanárával - és egykori diákjával - a Csepeli Hírmondó munkatársa, Antal Zsuzsa  készített interjút, mely a november 8-i számban olvasható.

„Örömmel tanítottam, örömmel fordítok”

A tanítás művészetéért, az angol irodalmat és kultúrát megszerettető munkásságáért Csepel Örökség díjjal jutalmazták Tótfalusi Istvánné Koncz Éva nyugalmazott magyar-angol szakos középiskolai tanárt az október 23-i emlékünnepségen. Az elismerést a Királyerdei Művelődési Házban Németh Szilárd polgármestertől vette át. A Csepelen lakó pedagógust eddigi munkájáról kérdeztük.

– Különös érzéssel fogadtam egykori tanítványomtól életem első díját, amit tulajdonképpen a gyerekeknek köszönhetek. Korábban sem tulajdonítottam nagy jelentőséget a különféle kitüntetéseknek, mindig a tanítással törődtem. Csak tettem szép csendben a dolgomat, nekem mindennél többet jelentett a gyerekek szeretete. A Jedlik Ányos Gimnáziumban, ahol érettségiztem és ahova visszamentem tanítani, 33 évig dolgoztam. Amikor óvodás lettem, óvónéni, iskolásként tanító, aztán tanár akartam lenni. Az ELTE magyar-angol szakán végeztem, ott nem szerettem volna tanítani. A 14 és 20 éves korosztály között érzem jól magam, a középiskolás diákok az igazi „műfajom”. Ennél feljebb nem vágytam.

– Miért éppen az angol nyelvre esett a választása?

– Eredetileg magyartanárnak készültem, de mindig érdekeltek az idegen nyelvek. Angolul jól beszélek, azonban megértem a francia, orosz és német nyelvet is. A csepeli bencés gimnáziumban tanultam, amikor a világháború után egy katolikus szervezet jóvoltából – mint a legjobban tanuló kisiskolást – elvittek fél évre Belgiumba, hogy kiheverjem a borzalmakat. Tízévesen megismertem a flamand és francia nyelvet, melyhez az angolt könnyen elsajátítottam. Az egyetem elvégzése után a Jedlikbe jelentkeztem tanítani, angoltanár lettem. Lelkes diákjaimat azért a magyar tanításának is köszönhetem. A dolgozók gimnáziumában tanuló csepeli munkásokat kizárólag magyarra, a mongol, orosz és cseh követségeken megforduló diplomatákat angolra tanítottam.

– Mikor kezdett el műfordítással foglalkozni?

– 55 éves koromban, amikor nyugdíjba mentem. Férjem – aki 11 nyelvből verseket fordít – az első számú kritikusom és szaktanácsadóm. Főképp az ifjúsági regényeket kedvelem.

–Eddigi munkái közül melyikre a legbüszkébb?

– Tolkien életrajzi könyvére, amiért „Göncz Árpád-díjat” kaptam. A személyes levélben küldött gratuláció igazán jólesett.

–Jelenleg min dolgozik?

– Most adtam le az egyik könyvkiadónak egy 640 oldalas regényt. Engem nem elégít ki pusztán a ház körüli teendők ellátása, szeretem a munkám, ma is örömmel fordítok szépirodalmat.

Antal Zsuzsa

Forrás: Csepeli Hírmondó, III. évfolyam 21. szám (2012. november 8.) 1. és 8. oldal, illetve:

http://www.csepelivaroskep.hu/csepeli-hirmondo/csepeli-hirmondo-iii21-szam/ (pdf)

2012-ben Csepel Örökség díjban részesült Besenyeiné Perge Viktória zenepedagógus, Debre Istvánné cigánypedagógus, óvodavezető, Forgács János nyugalmazott alezredes, Kulinyiné Varga Zsuzsanna kémia-fizika szakos tanár, posztumusz Csepel Örökség díjat kapott Marosiné Földváry Irén szobrászművész, naiv festő. Elismerést vehetett át Papp Ferencné biológia-kémia szakos középiskolai tanár, Paragi Ferenc magyar bajnok gerelyhajító, világcsúcstartó, Tótfalusi Istvánné magyar-angol szakos középiskolai tanár és Várkonyi András okleveles építészmérnök. A kerület Csepel Örökség díjjal fejezte ki köszönetét az ADU Oktatási Központ, az Alpiq Csepeli Erőmű, a Csepeli Lelkészi Kör, a Csepeli Sváb Bál, a Király-Erdei Galéria, a Poci Büfé és a Rizmajer Kézműves Sörfőzde felé.