Én is úgy kaptam ezt a kis szöveget. Az irodalmi értéke, persze, nulla, mégsem lehet kihagyni a közlését. Annál is inkább nem, mert az ismeretlen "szerző" legalább a rímeket és a szótagszámokat betartotta átiratában, és így az egész nem bosszantóan dilettánsra, inkább jópofára, szellemesre sikeredett. Jó mulatást hozzá! (:D)

Petőfi Sándor: Falu végén kurta kocsma
(eszperente nyelven)

Telepszegleten szeszelde
csermely mellett elhelyezve,
benne kedve tetszelegne,
teszem fel, nem esteledne.

Egek rendre estelednek,
erek, berkek csendesednek.
Dereglye sem megy keresztbe,
hever e fekete csendbe.

Szeszelde bezzeg nem csendes,
zeng-peng benne zene rendes.
Szesz ereje szerteterjed,
embereknek kedve gerjed.

Hej, menyecske, kedves lelkem,
erjedt hegylevet kell nyelnem!
Legyen hetven esztendeje,
de meg heves szesz ereje!

Zenemester, sebesebben!
Kerekedett fene kedvem.
Keresetem szerteverem,
lelkemet meg eltemetem.

Megjelennek rendelettel:
csendesebben kedvetekkel!
Telep feje heveredne,
esetleg elszenderedne!

Legyen vele beste lelke,
te meg eredj fene helyre!
Zene zengjen, szedte-vedte,
pendelyemnek lehet veszte!

Esmeg mennek, reteszt vernek:
Legyenek csendesek kendtek!
Szentek lelke legyen velek,
kedves egyetlenem beteg.

Feleletet egy meg nem tett,
berekesztnek szesznyeletet.
Zene menten befejezve,
s szertemennek csendesedve.

http://www.geocaching.hu/cacheimages/2011-01/49109_20110130_112657.jpg