Beérkező üzenet: Hill Zsófia augusztus 31. 23:54

- Hello tündérbogaram! Sajnálom, hogy már nem tudunk beszélni az első napod előtt :( , de mindenesetre sok sikert kívánok! Légy ügyes és add magad, ahogy mindig is tetted így hamar megszeret mindenki!:) Tudom, rossz lesz neked most, hogy újra látni fogod Tomit nap, mint nap, de nem féltelek, mert tudom, belevaló csajszi vagy. Szóval nagy kalappal bébikém, ezek lesznek a legjobb éveid, ne izgulj. Millió puszi. Majd írj holnap este! :) :)

Üzenetet látta: szeptember 01. 5:36

Ezekkel a biztató szavakkal indította Aliz a napját: nem kellett volna ilyen korán felkelnie, elég lett volna, ha hétkor kel, hisz tízpercnyire van az iskola a házuktól, de nem bírt aludni, mert nagyon izgult: Izgalmát csak legjobb barátnője, a nála két évvel idősebb, Szegeden élő Zsófi tudta lecsitítani, mint ahogy mindig is tette, ha szükséges volt. A két lány tizenegy év óta a legjobb barátnők, rengeteg időt töltöttek és töltenek most is együtt, ha tehetik. Aliz úgy tekint rá, mintha a nővére lenne, és minden tanácsát megfogadja. Három évvel ezelőtt azonban Zsófi szülei új állást kaptak, így muszáj volt elköltözniük Szegedre, de a lányok kapcsolata azóta is szakadatlan, bár kevesebbet találkoznak, és a beszélgetések nagy része virtuálisan történik, mégis megmaradt a kötelék. Talán épp e miatt a helyzet miatt alakult ki, hogy túl sok időt tölt a gép előtt és a létező összes közösségi oldalt ismeri.

Háromnegyed hét van: Aliz lassacskán elkezdett készülődni. Farmer sortot vett fel kockás inggel és tornacipővel. Hosszú, szőke, hullámos haját hanyagul oldalra tűzte. Vadítóan zöld szemeit fekete szemceruzával emelte ki, pilláira egy kis szempillaspirált tett, szájára cseresznyés szájfényt kent. A tükörből egy kissé bohém, ámde laza lány köszönt vissza, akit elégedetten végigpásztázott.

Sok időbe telt, amíg elfogadta magát, mert idősebbnek nézett ki kortársainál és ez nekik is szemet szúrt, de mára már csak a jót látja benne. Az a múlt volt, most meg a jelen van: új élet, új iskola, új barátok.

Negyed nyolc. Lassan indulni kellett. Elköszönt a szüleitől és elindult az iskolába. Kellemesen meleg idő volt enyhe szellővel. Útközben Aliz kedvenc zenéit hallgatta. Beért az iskolába, és rögtön a hirdetőtáblákhoz lépett, hogy megnézze, pontosan hova kell mennie. Benyitott a terembe. A terem kicsi volt, de barátságos. Hatalmas ablakai sok fényt adtak. A huszonnégy fős osztályból már tizenkilencen ott voltak és ismerkedtek egymással. Jó fejnek tűnnek-gondolta magában. Ahogy befejezte a gondolatmenetet, már három lány állt asztala előtt és kérték, üljön oda hozzájuk negyediknek, közben pedig jót beszélgettek.

Becsengettek. Megérkezett az osztályfőnök. Életvidám volt és tele ötletekkel. Jó kis társaságnak ígérkezik-jegyezte meg magában a lány. Az egész nap egy-két adminisztrációs dologtól és fontosabb tudnivaló megosztásától eltekintve, az ismerkedéssel telt. Délután ötre kellett visszamenni az évnyitó ünnepségre, ekkor már Aliz a többiekkel is összeismerkedett, sőt néhányan meg is beszélték, hogy együtt mennek és utána beülnek valahová dumcsizni.

Ahogy hazaért a tartalmas nap után, rögtön írt barátnőjének, hogy elmesélje a napját. Még beszélgettek vagy három órát aztán elment fogat mosni majd lefeküdni. Mielőtt elaludt volna, visszagondolt a mai napra és jókedvvel hajtotta álomra a fejét. Ugyanilyen vidáman ébredt és töltötte a napját, amíg az egyik szünetben nem találkozott Tomival.

Tomi Aliz első nagy szerelme volt. Két éve ismerkedtek össze egy nyári táborban, körülbelül azóta tartott a szerelem is. A fiú borzas hajától, illetve csodaszép kék szemeitől, no meg csábító mosolyától, Aliz gyomrába mindig megjelentek a kis pillangók. Egészen nyár közepéig együtt is voltak, és azért szakítottak, mert szerintük nagyon különböznek egymástól és ezért sokat veszekedtek. A lányban a fiú látványa és egy újabb veszekedés felkavarta Őt, jókedve megingott, de szerencsére osztálytársai hamar elterelték a figyelmét.

Az első hét az ismerkedés jegyében zajlott: Ismerkedni a diákokkal, a tanárokkal a szokásokkal, szabályokkal, az iskolával. Első perctől ide szeretett volna jönni, ezért nagyon boldog volt, mikor felvették. Amikor kiderült, hogy a legjobb tanárokat kapta, tovább nőtt a boldogsága.

Péntek délután az osztályfőnök javaslatára az osztály benn maradt, hogy „építse a csapatot”. A vidám kis délután után hat körül ért haza, ahol nem kis meglepetést érte: legjobb barátnője ült a szobájában és egész hétvégéjét itt fogja tölteni. Így a két lánynak volt ideje mindent alaposan kitárgyalni. Zsófi jó tanácsokkal látta el fogadott húgát, az iskolával és Tomival kapcsolatban.

Nagyon gyorsan elrepült a hétvége. Aliz elindult az iskolába, de már nem egyedül: négy osztálytársa jött elé, hogy együtt menjenek  a suliba. Velük különösen jóba lett. A nap zökkenőmentesen zajlott. Ötödik-hatodik óra dupla informatika volt. Az osztály most találkozott először az informatika tanárral. Valószínűleg ő nyerte a képzeletbeli díjat a legjobb fej tanár versenyben. Első órán bemutatkoztak egymásnak, második órán felmérte, ki, mit tud.

Az óra végén felhívta a figyelmet az iskolában zajló kísérletre, melynek lényege, hogy bemutassa a diákoknak, mennyire könnyű másnak kiadni magát az egyénnek a különböző közösségi oldalakon. A feladatban résztvevőknek létre kellett hozniuk egy hamis profilt, ahol bármit írhatnak, magukról, lehet igaz, de lehet hazugság is, a legfontosabb, hogy senkinek se fedjék fel valódi önmagukat a kísérlet végéig, aztán a tapasztalatokat össze kell gyűjteni és megosztani másokkal. Aliz mivel úgyis sok időt tölt ilyenekkel, szívesen jelentkezett. Alig várta, hogy hazaérjen, és mindent részletesen elmondjon Zsófinak. Létrehoztak egy Aliz személyiségétől teljesen eltérő karaktert. Így lett a vicces, laza csajból, egy nagyvárosi plázalány, akit Rékának neveztek el. Azért is erre esett a választás, mert sose bírta ezeket a lányokat és érdekelte, miért jó ilyennek lenni.

Talán a sors fintora vagy egy különös véletlen, vagy a fentiek játéka, esetleg a szándékos tudatalatti volt a bűnös, de rögtön Tomi profiljára talált rá, és beszélgetni kezdett vele. Aliznak fogalma se volt, kivel chatel, hogy tényleg olyan-e, mint amilyen a profilján, azért a legjobbnak látta, ha magát adja: bár volt egy kis előítélete a fiú stílusát illetőleg, hamar rájött, hogy a látszat néha csal.

Nagyon jókat beszélgettek, először csak apróságokról, majd egyre komolyabb és mélyebb témákról. Örömmel beszélt újdonsült chatpartneréről Zsófinak, aki szívesen hallgatta, de többször figyelmeztette, ne kötődjön hozzá túlságosan, hisz nem tudhatja mi igaz az egészből és mi nem. Próbált most is barátnőjére hallgatni, de valami gátolta ebben. Nem tudta pontosan mi az, de mindig nagyon várta az estéket, hogy újra beszélhessen Balázzsal (ez Tomi kamu profiljának a neve). Nap, mint nap hosszú órákat beszélgettek, kiderült rengeteg közös van bennük, és nagyon is hasonlítanak. Már-már szinte egy hullámhosszon vannak. Aliz magának se akarta bevallani, de kezdett beleszeretni. Egy pillanatra az is megfordult a fejében, Balázs talán képes lesz vele elfeledtetni Tomit.

- Képtelenség szeretni egy kitalált személyt - gondolta.

- Nem lehet, biztosan nem, ilyen nincs, csak beképzelem magamnak. Ezek nem valódi érzelmek, ilyen nem létezik. - Ilyen és ehhez hasonló gondolatokkal fejében aludt el.

Másnap lyukas órájuk volt, a jó időre való tekintettel néhányan kiültek az udvarra. Tomi pár osztálytársával együtt ugyanígy cselekedett. Bár ne tették volna!  Nem kellett sok idő, hogy kiszúrják egymást. Elkezdtek beszélgetni, aztán a bájcsevejből pillanatok alatt vérre menő veszekedés keletkezett. Feltépődött pár seb, repkedtek a szavak. A nap folytatása már ilyen harcias hangulatban telt. Még mindig feldúltan érkezett haza Aliz és rögtön el is újságolta a történteket Zsófinak. Zsófi persze azonnal rendbe tette barátnője lelkivilágát. Mire lenyugodott, a másik profiljában megjelent egy kis chat ablak.

Másnap informatika órán, mindenki szabadon elfoglalhatta magát, aki végzett a feladatával, és mivel Aliz könnyen és gyorsan teljesítette a követelményeket, a hamis profilját nézegette. Hát igen, ilyenkor pangás van. Ahogy  lecsekkolt mindent, letette az asztalra és megnyitott egy másik oldalt. Jelző csengetéskor még mindig benn ült az osztály, mikor kinyílt az ajtó és Tomiék osztálya csörtetett be nem kis robajjal. Ha ez nem lett volna elég, rögtön abban a pillanatban, mikor kiszúrták egymást, az ellentéteik egymásnak feszültek. Alizt annyira felbosszantotta az előbbi kis jelenet, hogy elfelejtett kijelentkezni Réka nevű „álcájából”.

Tomi pont ahhoz a géphez ült le,ahol Ő volt, és mikor meglátta az ablakot egy kissé,na jó, nagyon meglepődött: Az a lány,akivel napok óta jól elvan,beszélget,viccelődik,az aki sok mindenben hasonlít rá és akibe…igen…akibe kezd…beleszeretni,az ugyanaz a lány,akivel hosszú hetek óta veszekedik mondvacsinált és gyerekes dolgokon,akivel elvileg semmi közös témája nincs, és akit titokban,a szíve legmélyén legalább két éve tiszta szívből szeret ugyanaz.

Igen, teljesen egy és ugyanaz a személy. Nem csalás, nem ámítás. Aliz és Réka egy személy. Bár Réka csak virtuálisan létezik ugyanazok a gondolataik, érzései vannak, mint Aliznak. Ez persze természetes, hisz mikor Rékával beszélt, akkor tulajdonképpel, Alizzal társalgott.

Tomiban többféle érzés keringett: dühös volt magára, amiért nem jött rá az alapvető hasonlóságokra, becsapottnak érezte magát.

Boldog volt, mert megbizonyosodott róla, mennyire szereti Alizt, de ugyanakkor gyötörte őt a félelem. Mi van, ha kitudódik? Mi van, ha nem engem szeret, hanem Balázst? Némán ült, és maga elé bámult, amíg a tanár rendre nem utasította, de utána se volt képes figyelni a külvilágra. Tele volt kérdésekkel és kételyekkel. Nem tudta, mit csináljon, vagy, hogy egyáltalán elmondja-e neki az igazat vagy sem. Nem tudott semmit, csak azt, hogy szereti, és nem akarja elveszíteni. Nem beszélhetett erről senkinek, hisz a feladat még mindig titoktartást követel, ha elmondaná valakinek, megszegné. Így teljesen egyedül maradta gondolataival egész nap. Este úgy döntött az lesz a legjobb, ha most nem beszél se Alizzal, se Rékával.

Eközben Aliz halálra izgulta magát. Ötlete sem volt mi történt. Miért nem ír? Még válaszolni se válaszolt. Megbántottam volna? Rosszat mondtam? Elrontottam valamit?- Ilyen kérdések keringtek a fejében. Ez három napig ment így. Se Aliz, se Tomi nem bírt aludni, enni, figyelni. Zsófi akárhogy próbálta csillapítani barátnőjét, nyugtató szavai most nem segítettek. Egyszerűen tanácstalanok voltak. Mind a hárman.

Egyszer aztán Aliz eldöntötte, kideríti ki Balázs valójában, felkeresi és megbeszéli vele, mi történt. Zsófi szava ekkor már semmit nem számított. Mivel Aliz elég makacs természet, ha valamit a fejébe vesz, azt véghez is viszi.

A következő napok a kutatással teltek, ám minden hiába: nincs meg Balázs és még nem is beszéltek azóta.

Elérkezett a feladat vége. Sokan megjelentek. Különféle emberek. Aliz leste, ki lehet Balázs. Aztán belépett az ajtón Tomi. Mikor tekintetük összetalálkozott, a fiú szemében nem izgatottság volt, hanem inkább valamilyenféle félelem. Aliz szíve már majdnem kiugrott a helyéről. Most már közel van az igazság pillanata. Aliz következett. Elmondta ki Ő, és mi a tapasztalata. Senki nem reagált úgy, ahogy szerette volna, tehát „Balázs” vagy nincs itt, vagy csalódott „Rékában”.

A vége felé érkeztek. Már csak egy végzős lány és Tomi következett. Aliz elkeseredett volt, hisz nem volt ott Balázs. Szerinte...

Ám amikor Tomi belekezdett mondandójába, elkerekedett szemmel figyelte, majd a sírás ellen küszködött. Nem nyert. Kirohant. Tomi előadását félbehagyva utána sietett. Elmondott neki mindent Balázsról, a nyitva hagyott ablakról, az érzéseiről, a cselekedeteiről. Aliz miután abbahagyta a sírást, némán bámult maga elé. Ez megijesztette a fiút. Mindenre számított, csak erre nem. A lány el akart menni, de Tomi visszatartotta:

 - Figyelj, a valóságban nem ment nekünk, mert nem ismertünk egészen egymást, de most volt időnk erre, igaz, hogy nem tudtuk kit is ismertük meg, hisz, ahogy a kísérlet is szólt, bárkinek kiadhattuk volna magunkat, hazudhattunk is volna, hogy jobb színben tűnjünk fel egymásnak, de valamiért nem tettük. Első perctől fogva magamat adtam, ahogy te is. És ha virtuálisan olyan jól elvoltunk, nem érne meg egy próbát, milyen a valóságban? Hogy választ kapjunk, képes-e az internet vagy egy feladat megváltoztatni mindent…!?