Hideg időjárás – hideg emberek?

Interjú Simone Seccivel (11.D)

Készítették:

Ölei Niki (11.D), Palánkai Lili (11.D) és (Ubi) Kovács Kristóf (11.D)

– JÁG, 2013. március –

Riporterek: Szia, Simone! Szóval te Olaszországból jöttél hozzánk cserediáknak, igaz?

Simone Secci: Így van.

RR.: Mesélnél magadról egy kicsit?

S.S.: A teljes nevem Simone Secci, és tizenhét éves vagyok. Az AFS Program keretein belül, egy olasz sziget keleti, tenger-közeli partjáról érkeztem: Szardíniából.

RR.: Mi újság a családoddal?

S.S.: Van egy bátyám, aki huszonnégy éves, és egy macskám, Macho.

RR.: Sok időt töltesz velük?

S.S.: Viszonylag. Horgászni járunk, vagy sétálni, ha tudunk időt szakítani rá. De a szabadidőm nagy részében a hobbijaimnak hódolok.

RR.: Mik azok?

S.S.: Focizok, de megszállottja vagyok minden sportnak, és nyolc éve gitározom.

RR.: Akkor biztosan jól megy!

S.S.: Meglehetősen.

RR.: Mennyire hiányzik az otthoni életed?

S.S.: Már nem annyira. Eleinte valóban honvágyam volt, de a befogadó család, akiknél egy évet töltök el, nagyon kedvesek, és családtagként kezelnek. Együtt ebédelünk, együtt vacsorázunk.

RR.: És azok a diákok, akik veled együtt jöttek? Szoktál velük találkozni?

S.S.: Igen, néha szervezünk közös programokat.

RR.: Megkérdezhetem, hogy Magyarország hányadik helyen állt a listádon?

S.S.: Az ötödiken. Elsőként az USA-t jelöltem meg, de az sokkal drágább lett volna.  Persze, ez nem azt jelenti, hogy nem szeretnék itt lenni.

RR.: Volt esetleg másik ország is, amely szóba jött?

S.S.: Németország, de végül szerencsére Magyarország mellett döntöttem.

RR.: Mit láttál eddig az országból?

S.S.: Rengeteg helyen jártam. Például Sopronban, Kőszegen, Miskolcon, Kaposváron, Székesfehérvárott, és Győrben. Budapesten belül is sok nevezetes helyen jártam, például a Mezőgazdasági Múzeumban, a Budai Várban, a Citadellán, vagy a Hősök terén.

RR.: És természetesen, Csepelen...

S.S.: Igen, természetesen, Csepelen is.

RR.: Ha jól tudom, a nyelvünket is tanulnod kell, és ha minden igaz, már egész jól megy!

S.S.: Az túlzás. A magyar nagyon bonyolult, és vannak hangok, amik az olaszban egyáltalán nincsenek. Az ő-t mi nem ismerjük, és nem is használjuk.

RR.: Mit gondolsz az osztályról, akikhez kerültél?

S.S.: Kedvelem őket, viccesek, és barátságosak voltak velem az elejétől kezdve.

RR.: Van valami, amit innen magaddal vinnél emlékbe?

S.S.: Túl hosszú periódusa ez az életemnek ahhoz, hogy egy tárggyal vagy egy képpel kelljen visszaemlékeznem rá. Nem hiszem, hogy valaha el fogom felejteni, így ez az egész élmény egy emlék számomra.

RR.: Volt valami, ami meglepett a magyar emberekben?

S.S.: Bőven! Én egy kis faluból jöttem, ahol összesen kétezren élnek, Budapest ehhez képest óriási! Ami még meglepett, hogy az emberek itt boldogtalannak tűnnek. Spanyolországban vagy Olaszországban látod az arcukon, hogy boldogok, de itt nem. Mintha a hűvös időjárás az embereket is hűvössé tenné.

RR.: Mondtad, hogy gitározol. Milyen típusú zenéket kedvelsz?

S.S.: Mindenevő vagyok, de különösen a rockot, a bluest és a klasszikust szeretem. 

RR.: Van esetleg zenei példaképed?

S.S.: Hogyne! Tommy Emmanuelnek hívják.

RR.: Mielőtt idejöttél, tudtál valamit az országról?

S.S.: Csak alap dolgokat, például hogy nagyobb volt régebben, meg egy-két történelmi tényt. És, persze, hallottam a hungarikumokról, különösen a pálinkáról.

RR.: Milyen számodra az iskola?

S.S.: Őszintén? Elég unalmas, hiszen nem értem még hozzá elég jól a nyelvet.

RR.: Van különbség az olasz és a magyar iskolák közt?

S.S.: Nem is kevés. Otthon a hétvége csak egy napból áll, és a tanítási órák közt nincsenek szünetek. Minden óra hatvanperces. Nálunk az iskola kicsit olyan, mint egy börtön.

RR.: Volt kedvenc tantárgyad?

S.S.: A filozófia, ha választanom kell.

RR.: Tervezed, hogy visszajössz még ide?

S.S.: Mindenképpen, viszont élni nem szívesen élnék itt. Az én otthonom Olaszország, de még vissza fogok térni ide – a barátaimmal.

RR.: Köszönöm az interjút. Igazi élmény volt!

S.S.: Nagyon szívesen.

Végezetül nézzünk és hallgassunk bele Simone zenei példaképének, az akusztikus gitár fejedelmének, az ausztrál Tommy Emmanuelnek egyik felvételébe! (Admin részéről is: gigalájk!)