Így, a szünet végefelé szeretnék ajánlani valamit a betű- (és kép-) kedvelő jedlikeseknek! A Petőfi Irodalmi Múzeum látványos kiállítást rendezett Karinthyról. Ugye, azt mondanom sem kell, hogy főleg azoknak ajánlom erősen a friss kiállítás megtekintését,, akiknek Karinthy szerepel az érettségi témakörsorában. Tehát legalább a 600 diák egyötödének. A szöveg alatt beágyazott videó (4. link) a Thália Színház látványstúdiójában készült, március 29-én, és az MR1_Kossuth műsorának felvétele, melynek főszereplője ezúttal éppen Karinthy Frigyes volt (vendégek: Karinthy Márton, az író unokája, dr. Czeizel Endre orvosgenetikus professzor, aki a zsenik genetikájával is foglalkozik, valamint Kovács Ida, a Karinthy-kiállítás rendezője, a PIM főmunkatársa.)  A műsorban elhangzik egy nagyszerű kezdeményezés: a Google Art Project, melyhez már 3 magyországi intézmény is csatlakozott: a Szépművészeti Múzeum, a Népművészeti Múzeum és a PIM. Nem akármilyen élmény a világ immár 214 csatlakozott múzeumának képei között bóklászni! Olyan intézmények, mint a Prado, az Uffizi, az Ermitázs, a Tate Gallery stb. szintén a csatlakozottak között van (3. link).

Forrás_1: http://www.pim.hu/

Forrás_2: http://vakbarat.magyarnarancs.hu/snoblesse/karinthy-frigyes-emlekkiallitas-84176

Forrás_3: http://www.googleartproject.com/collection/museum-of-literature-petofi/

Forrás_4 (videó):  http://videotar.mtv.hu/Videok/2013/03/29/20/Belep__2013_marcius_29_.aspx

A Magyar Narancs (MaNcs) így értesít a kiállítás megnyitásáról:

„Ez a marha volt köztünk a legnagyobb zseni” – mondta Kosztolányi*** szívbéli jó barátjáról, s megannyi közös heccük társszerzőjéről, Karinthyról (nem, nem egy búcsúbeszédében, hiszen Karinthy túlélte Kosztolányit), s alighanem ennél pontosabban nem is lehetne Karinthy helyét kijelölni az irodalomtörténetben. Karinthy aligha elsüllyedt szerző, valami kép azokban is él alakjáról, akik nem sűrűn forgatják műveit, s ezt a képet csak közelebb hozhatták azok a korabeli filmfelvételek, melyek a Petőfi Irodalmi Múzeum nagy Nyugat-kiállításán voltak láthatók (az egyiken Karinthy vidáman hógolyózott, a másikon a Graf Zeppelin landolásáról tudósított). Ám míg legutóbb Karinthy csak egy volt a Nyugat megidézett hírességei közül, ezúttal minden róla szól: a PIM Karinthy-ábrázolások, relikviák, kéziratok, korabeli iskolai tárgyak, illetve a Karinthyt megihlető technikai eszközök bemutatásával eleveníti fel az író életét és munkásságát. A kiállítás december 31-ig látható."

 

 

Forrás_2: http://vakbarat.magyarnarancs.hu/snoblesse/karinthy-frigyes-emlekkiallitas-84176

*** A MaNcs szerzője nagyon rafinált. A Karinthy-legendárium ugyanis mint Karinthy temetésén elhangzott mondatra "emlékszik" erre a szállóigére. És ott tényleg nem mondhatta a két éve halott Koszotlányi. Viszont Karinthy halála előtt sem hangozhatott el, mert a létige múlt időben van. Czeizel doktor az alább hallható műsorban - a riporter unszolására - kínjában Babitsot nevezte meg, ami viszont biztos nem igaz. Ez "poén" olyan szinten idegen Babits egyész habitusától, stílusától, hogy ha valaki, akkor ő biztos nem mondhatta az ominózus mondatot. Hát akkor ki? Valószínűleg mégis Kosztolányi lehetett: saját halála évében, 1936-ban mondhatta, mielőtt Karinthyt Olvecrona professzor megoperálta volna Stockholmban, hiszen az agydaganatnak gondolt/mondott nagy betegség, az effektív életveszély, az aggódás még indokolná is a múlt időt. Tehát lehetett Kosztolányi. Vagy valaki más. De ez meg azért valószínűtlen, mert Kosztolányinál jobban senki nem ismerte Karinthyt a kortársak közül... A kérdés tehát nincs lezárva, ahogy egy római író mondta: amplius quaerendum est - azaz tovább kell "nyomozni".

---

 

Forrás_4 (videó):  http://videotar.mtv.hu/Videok/2013/03/29/20/Belep__2013_marcius_29_.aspx

 

Vissza a bloghoz

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.