Acsai Roland (1975)
Acsai Roland, Szépírók T., L'Harmattan, Palatinus 2012.10.20. 14:53
BIO:
Született Cegléden, 1975. június 16-án.
Költő, irodalomkritikus, műfordító.
Az ELTE BTK magyar szakán diplomázott. 1996 óta publikál. A József Attila Kör és a MAOE (Magyar Alkotóművészek Országos Egyesülete) tagja.
Díjak, ösztöndíjak:
Móricz Zsigmond Irodalmi Ösztöndíj
A MAOE Alkotói Ösztöndíja
Zelk Zoltán-díj, 2006
Res Artis-díj, 2006. október
Az Nemzeti Kulturális Alap alkotói ösztöndíja, 2007
Publikációi antológiákban, offline és online folyóiratokban, periodikákban, rádióban stb.:
Szép versek 2002, 2003, 2004, 20052000; Alföld; Bárka; Élet és Irodalom; Forrás; Holmi; Irodalmi Jelen; Jelenkor; Kalligram; Könyvpiac; Kritika; Liget; Litera; Magyar Narancs; Magyar Rádió „Első közlés” című műsora; Magyar Rádió; Mozgó Világ; Műhely; Népszabadság; Parnasszus; Székelyföld; Tiszatáj; Új Forrás; Várucca;
Saját verseskötetei:
Milyen évszak, 2001, Liget Műhely
Természetes ellenség, 2003, JAK-Kijárat
Alagútnapok, 2005, Palatinus Kiadó
Két ég satujában, 2008, Palatinus Kiadó
http://www.ketegsatujaban.blogspot.com/
Hajnali kút, 2011, L'Harmattan Kiadó
http://szepirodalom.harmattan.hu/konyveink/hajnali-kut
I.
Tóth Ákos: Megújuló energiák
(recenzió az Élet és Irodalomból Acsai Roland: Két ég satujában című kötetéről. Palatinus Kiadó, Budapest, 2008. 92 oldal)
Nem mondható, hogy Kemijärvi, ez a Lappföld szívében, az északi sarkkörön is túl fekvő közepes nagyságú település az egyetemes verskultúra és művészet ismert zarándokhelyei közé tartozna. Ahogy egyébként Finnország és Skandinávia sem él az évszázadok utazásait összegyűjtő világirodalom fényes lapjain, hiszen a hajdani Grand Tourok, tanulmányutak, az Európa kulturális vérkeringését biztosító művelt expedíciók mindig a csábító délre irányultak, mérhetetlenül nagyobb vonzást jelentett a megosztható kulturális emlékezet, az emberi történet példatára, mint az olvashatatlan múlt országai, Isten háborítatlan vadvilága. Ha elfogadjuk is, hogy a Múzsa általában délen honos, s a közép-kelet-európai ihlet exportja kiváltképp mindig dél, délnyugat felé tartott, még akkor is nehezen érthető, hogy - a feltárt nyelvrokonság és az újabb történelemalakulás bizonyos párhuzamai ellenére - miért ily hiányos a finn élmény megjelenése kultúránkban, s ritka felbukkanásakor miért nem hódított nagyobb teret az oly sok mindenre nyitott magyar költészetben.
Most mintha ez történne mégis Acsai Roland kötetével, melyben egy hiányos év (a ciklusok sorrendjében: ősz, tél és nyár) versjegyzeteiből tárul elénk mindaz, ami a honvágy nélküli távollét, egy komplex változásélmény tapasztalatából szóvá tehető. Azért fontos mindjárt némi kétellyel élni a megszólalás esélyeit illetően, mert e versek pontosan érzékelik az utazás nyomán feltárult más világok, az egyszerre megnyerő és elgondolkodtató idegenség, a természet végtelenje és a rendelkezésre álló művészi eszközök korlátoltsága közötti különbséget. Minden természetlíra nagy kérdése, natura és ars (észak és dél?) örök vitája visszhagzik, mikor a versalany az elé táruló táj és a létrehozott tájkép közvetlen ellentétét kihasználva azon töpreng, vajon elérhető-e egyáltalán az emberileg alkotott rend, megfigyelés segítségével a dolgok ex genezis létezésével egyértékű tisztaság és néma beleegyezés. Anélkül, hogy a versterep s részei a szimbolikus megfelelés áldozataivá válnának, a művekben kísérlet történik egy költői topográfia, a valós arányoktól elütő, végképp személyes tér kialakítására. Acsai korábbi szerkezeteinek nehéz meghallást ajánló, legtöbbször egy komor tárgy életét nyelvi ténnyé alakító módszere itt, a megszokott, mindig idegennek érzett otthontól messze és egy belső haza közelében kiegészül azzal a válaszra méltató, rajta kívüleső megbízással, melyre, úgy tűnik, igazán várt ez a poétika, s melynek - jobb híján - legyen most Finnország a neve. A vándorként egész új körzetét bejáró költő mintha sosem tudná, hogy a megverselt, őt lenyűgöző természeti látvány csak e föld megszentelt s konkrét jelentéssel felruházott emlékhelyeinek egyike-e (úgynevezett szejta), vagy egy más hittel igazolható akarat alapítványa, első teremtés, melyből éppen a vers szava állítja elő a monumentum modern formáját. Kimondás-vágya rendre a költészet elfogadott és felmért lehetőségeinek határán egyensúlyoz, és az igazi felfedezők merész terveivel kél versenyre, mikor a Sarkpont - mint szupermetafora - halk, de állandó hívását a Föld mágneses erejével megegyező művészi kötöttségként képes felfogni és kamatoztatni. Ezzel a nyelv életébe ékelt fordulattal összegyűjti és újrarendezi versvilága motívumait, s a téves megnevezés veszélyeit is vállalva állandóan közelít költészete valódi ismerettel kecsegtető tárgyához, a valamikori egybeérés nullpontjához, a természeti széphez. A kötet erejét adó fontos mozzanat, hogy a lét legegyszerűbb, már-már szó nélküli rejtelmeibe visszakereső párosjáték (amiben társ a festőnő, aki mint szerető és mint a szó számára menekülést és mintát ajánló kép gazdája egyszerre válik személyében és műve által is elérhetetlenné) olyan kezdeményekhez - egy gyermek fogantatásához és a közös könyv-mű születéséhez - érkezik el, melyek egyként tartalmazzák a privát és költői sors kiegészülését, valamint a fejlődésnek mindenfajta önösséget kizáró körforgás-jelleg ét.
Mivel Acsai szerint a költészet a folytonos, de eredeti mondandóhoz csak nehézségekkel jutó lény-közösség, csillapíthatatlan cirkuláció tanúja, tipikus beszédhelyzete mellőzi is a klasszikus pictura-hagyomány tárgy és szubjektum között ellentétet képző/fenntartó eljárását. A kötet legjobb verseiben a versalany fokozott körültekintése mindannyiszor a természeti tárgy rá irányuló, viszonzó figyelmére csodálkozhat rá. A nyelv kölcsönösséget ajánló, kevéssé személyes érdekű, a "tiszta" leírás semlegességét kereső szemlélete két módon, a szólás terének kitágításával és egyidejű leszűkítésével járul hozzá a poétikai program sikeréhez. Kitágításon érthetjük azt, ahogy a költészet szükségképp megszemélyesítő, animisztikus pozíciói mögött megjelennek a kollektív tudat népművészetben, mítoszban szóhoz jutó sejtelmei, s ahogyan a szerző és az olvasó közötti szerződést rendre felülírja a világ erőit megérteni kívánó névtelen teremtés vad vágya. Leszűkítésről pedig ott beszélhetünk, ahol a természet örök Másika a szerelem tárgyában ösztönöz szólásra - abban, aki egyszerre a teljes táj kis része, s e töredékeket felnövelő új egység. Acsai, a "jojka trubadúrja", ily messzi hatások ötvözője lenne?
Igen, de elsősorban lírafogalmak kutatója, s nem mellékesen, a költészetben fennforgó energiák megújítója, nagy higgadtsággal dolgozó szakembere. Aki képes egy önmagát mértéktelenül felajánló tenyészetben meglátni és láttatni a lényeget, a szó számára hasznost. Legfőbb példaként pedig felajánlja a víz (tó, folyó) visszatérő, majd' minden verset elborító tükrét, a verstárgyat megkettőző, s a költőnek szinte bámulatosan előjátszó természet hasonlatát önmagáról, zárt tanítást, amit csak a bennfentes érthet. A valódi s a tükör-ég által felevenített nagy vitába pedig egyszerre kapcsolhatjuk be "csalkép" és ideál romantikus toposzát és a poézis mélységes otthontalanságát tudtunkra adó József Attila-i intést, mely az "éji folyó csillagát" kötné vízhez rögtön. S azt még nem is említettük, hogy ezek az Acsai verseiben mély tartalommal telített folyók, tavak ugyanazok, melyek mind ez idáig arról voltak csupán híresek, hogy a megújuló energiák előállításában jeleskedve a finn áramszolgáltatás igen nagy hányadát adják. S azt se higgyük, hogy ilyesfélékről a beszélő hallani sem akar. Nem, az emberi munkálkodás és a feladatként felfogott költészet terepe ugyanis "e kettő közötti, keskeny, fényes sáv", ahol többek közt e "metafizikus gyárak" s a menthetetlenül emberit összegző versgyár is működik. A kétféle hiány szorításában/satujában munkáló költészet gondja szerinte épp az, hogy az elérni-lehetetlen igazi csillag, igazi ég, valós nap-éj, valamint az ezeket felfogó művészi elhatározás kvázi-reáliája között magára találjon valahol, ha kell, új hazára leljen. Acsai, új kötete alapján immár biztonsággal mondható, magára és hazára talált, s e haza neve, elismerve fáradozása sarkított, ám meggyőző igazát, lehetne ez is: Arktisztikum.
2010. augusztus 19.
Fénnyel telt mélység
Beléptem az erdő kapuján,
Lábam alatt megreccsenő
Ágak nyelvén beszélve,
És szembetaláltam magam
Egy magányos rénszarvassal.
A fejtartás, az agancskorona szimmetriája
Osmo Rauhala képéről volt ismerős.
Alulról világított meg bennünket
A mohák és zuzmók zöld neonja.
Álltunk a klorofil-fényben,
Mozdulatlanul.
Mintha egyikőnk sem merne
Elindulni a mohák
És zuzmók
Fénnyel telt mélysége felett.
AZ ISMERTETÉS ÉS A VERS FORRÁSA: http://ketegsatujaban.blogspot.hu/
II. Vörös István (L'Harmattan Kiadó) recenziója a Hajnali kút című kötetről
Acsai Roland kevés szavú költő. Egyik verse a kettős szivárványról szól, abban elmondja, hogy a szivárvány nem ér véget / A szikláknál, a víznél, folytatódik bennük is, // A föld alatt is: átszelve bazaltot, sötét ásványt, / Vakond-járatot, és teljes kört fut. Őt a szivárvány nem mint valami elavult szépséghordozó érdekli, ebből a jelenségbõl épp az fontos számára, ami nem látszik: a teljes kör. Acsai képes láttatni és elhitetni velünk, hogy minden, létében szükségszerűen csonka és hiányos dolog megfutja a maga teljes körét. Szavai a teljes kör helyett vannak itt. Művei tájleíró versek, de mindig a táj mögött, alatt, a kövekben, a vakond-járatokban, az emberi lélek belsejében megtett teljes körre utalnak. A hajnali kút meglehet, hogy nem más, mint egy csecsemő szőke fején a kutacs.
Persze az ábrázolt táj, a versek első, felső, látható és olvasható síkja sem lényegtelen. Acsai Roland nem délre vágyik, nem nyugatra tekint, nem a kelet után sóhajtozik, hanem északra megy, a finnországi kötet után itt vannak a norvég versek. Egy fjord és a benne fölmerülõ alaksejtelem, egy bálna; hidegvérű sziklák, Wittgenstein norvégiai házának hűlt helye. Wittgenstein szellemi önállóságának és merészségének hűlt helye az európai kultúrában. Acsai, legalábbis gesztusaiban és szövegeinek logikai csupaszságában, nem annyira radikális, mint mestere, de ő is bátran mûfaja, a költészet alapjaihoz nyúl vissza, lebontva fölülük mindent, ami esendõ, mulandó, egyszeri. Wittgenstein faházát hiába /Keresnénk: csak kõbõl hordott // Alapzata látható a hegyen. / A hegyen, mely mintha maga is // Egy letûnt óriás vagy isten / Egykor állt házának alapzata lenne Acsai Roland egy isten házának alapzatát tárja föl, nos, ez az isten nyilván nem a délszaki Apolló, de mégiscsak a költészet istene, talán egy verselő troll lakóhelyének maradéka lehet a hegy, ami alatt térben és időben folytatódhat a teljes kör, megtaláljuk a líra értelmét, a merengés lehetőségét, és végül, a szerző legnagyobb örömére, megtaláljuk önmagunkat. (Vörös István)
"A versek ... felesleges kitérők nélkül sűrítik magukba a transzcendens környezet, illetve az abban rejlő ökoszisztéma sajátosságait ...Ezáltal összhangba kerül az emberi és naturális jelenlét, míg a humán és a gyermeki logika útján megközelített természet egymásra értetődő elemei átfedésekben tükröződnek." (Szutorisz Szabolcs Bence, Tiszatáj)
"A Hajnali kút nyelvi tömörségével, a mélységek és magasságok iránti érzékenységével Acsai költészetének eddigi legértékesebb darabjait tartalmazza. A külső és belső világot egyszerre lefestő tájlíra elfeledett, de hiányzó tapasztalatokat ad át huszonhét gyönyörű, gyémántcsiszoltságú versben." (Szalai Zsolt)
"Acsai Roland versei kicsiszolt, cizellált képek. Világuk van, levegőjük, erős képi lelemények szervezik, amelyek nem maradnak meg puszta képi ötleteknél, hanem intellektuális belátások kiindulópontjává lényegítik a verseket... Csak néhány odavetett ecsetvonás. Egy akvarell levegős hatása. A képzőművészeti modell jelenléte érzékelhető ambíció... erős, láttató erejű költői szöveg." Borbély Szilárd a Hajnali kútról (Forrás)
"A Hajnali kút összességében véve olyan értékes darabja a kortárs magyar lírának, mely a kevesebb több ősi elvét a lehető legpontosabban és legmagasabb szinten alkalmazza, méltán látszik belőle, hogy egy irodalmi műalkotás értéke korántsem a terjedelemtől függ. Érzésem szerint a benne található leheletfinom versszövegeket valahogy úgy érdemes olvasni, miként a Bibliát vagy egyéb szakrális szövegeket – lassan, ismételve, vissza-visszatérve hozzájuk, s a végén az egyes szövegekből egy egész, magasabb szintű értelemegységet összeállítva. Ilyen olvasás mellett (...) a szenzitív versolvasók esztétikai kincse lehet Acsai Roland legújabb kötete, mely még remélhetőleg sokáig kiemelt helyet foglal el a kortárs magyar líra diskurzusában." (Kántás Balázs)
"Maguk a szövegek az út/utazás toposz köré szerveződnek. Az északi táj felfedezésével párhuzamosan egy belső utazás is megkezdődik, amelynek leginkább az önismeret a célja. Ezt támogatja meg a látványhoz kapcsolódó gnómikusság, bölcselet, amely leginkább jellemzi ezt a versbeszédet." (Szántó Magdolna)
A teljes kör
Esőkabátban bóklásztunk a templomkertben,
A hegytetőn, zöld fűszálak és nedves kövek között,
Az autót a parkolóban hagytuk.
Az égen dupla szivárvány feszült, ritkán látható:
A vastagabb fölött egy vékonyabb ívvel,
Mely az előző színeit fordítva tükrözte.
Néztem a Hegyek Istenének dupla koronáját,
És tudtam, hogy a szivárvány nem ér véget
A szikláknál, a víznél, folytatódik bennük is,
A föld alatt is: átszelve bazaltot, sötét ásványt,
Vakondjáratot – és teljes kört fut.
Forrás: http://www.litera.hu/hirek/acsai_roland_hajnali_kut
Acsai Roland verseiről, utóbbi kötetéről (a L'Harmattan Kiadó gyűjtése és közlése!)
Kiss László Merülés című írása a Műútban (78. oldal): http://www.muut.hu/korabbilapszamok/034/034.pdf
A kötethez készült könyvtrailer: http://www.szaboimola.hu/zszsv/jovonezo.html
A cseh tévé riportfilmje Acsai Rolandról
Szutorisz Szabolcs Bence írása a Tiszatájban: http://tiszatajonline.hu/?p=7529
Borbély Szilárd írása a kötetről a Forrásban: http://www.forrasfolyoirat.hu/1204/borbely.pdf
A "Pável olvasgat" bloggere 4/5 pontot adott a könyvre az ötből. Itt olvasható, mit gondolt róla:
http://pavelolvas.blog.hu/2012/02/24/resztli_201206#more4186783
Recenzió a Bárka 2012/1-es számában: http://www.barkaonline.hu/kritika/2558-acsai-roland-koeteterl
Az év könyveként emlegették többen is a Hajnali kút című kötetet az Irodalmi Jelen évértékelő körkérdésén:
http://www.irodalmijelen.hu/node/12172 http://www.irodalmijelen.hu/node/12245
Mások (Zalán Tibor és Terék Anna) Acsai Roland verseit emeleték ki az év irodalmi terméséből:
http://www.irodalmijelen.hu/node/12293
http://www.irodalmijelen.hu/node/12235
Szalai Zsolt írása az Ambroozia.hu oldalán: http://www.ambroozia.hu/index.php/acsai-roland-verseirl
"A fjord másik oldalán", Ayhan Gökhan helyszíni szemléje a könyvbemutatóról a Prae.hu-n:
http://www.prae.hu/prae/articles.php?aid=4249&cat=3
"A norvég-esszé", Acsai Roland esszéje a "Hajnali kút" című kötet születéséről az Új Forrásban:
http://issuu.com/ujforras/docs/2011_02?mode=window&backgroundColor=%23222222
Helyszíni tudósítás Acsai Roland könyvének bemutatójáról: http://www.irodalmijelen.hu/node/11518
Acsai Roland versei angolul: http://www.hlo.hu/news/morning_well_poems
http://www.hlo.hu/news/morning_well_poems_ii
Lovas Anett Csilla recenziója a kötetről a Kulter.hu oldalon: http://kulter.hu/2011/09/egyseges-fenseg/
Bedecs László írása a kötetről az ÉS-ben: http://www.es.hu/bedecs_laszlo;ex_libris;2011-08-28.html
Ayhan Gökhan írása Acsai Roland Hajnali kút című kötetéről a Bárka online-on:
http://www.barkaonline.hu/component/content/article/39-olvasonaplok/2227-acsai-roland-koeteterl
További versek az Olvass bele oldalán:
http://www.olvassbele.hu/index.php/uj-koenyvek/3641-acsai-roland-hajnali-kut
A kötetről az Irodalmi Jelen oldalán: http://www.irodalmijelen.hu/node/10143
Versek a Literán: http://www.litera.hu/hirek/acsai_roland_hajnali_kut
Az egyetlen madár – Danyi Zoltán írása az Irodalmi Jelenben http://www.irodalmijelen.hu/node/10331
Vécsey Virág animációja Acsai Roland A bagoly című gyermekverséhez: http://www.youtube.com/watch?v=V3tbmXWgaFU
AZ ISMERTETÉS ÉS A LINKEK FORRÁSA: http://szepirodalom.harmattan.hu/konyveink/hajnali-kut
|